A legnagyobb mágia a fűszerekkel érkezik meg. Nekem mindenképpen.
Igazság szerint Éhezők viadala címmel terveztem írni, amikor pár napja leültem a laptop elé. Tele voltam dühvel, pattogott bennem a parázs, füstölögtem és méltatlankodtam. Meg is írtam, amit akartam. Aztán eltettem az egyik „fiókba”. Talán egyszer azt is kiküldöm a térbe.
Beszélő fűszerek
Imádok a fűszerekről beszélni. Azt közvetíteni, amit nekem jelentenek. Saját karaktere és lüktetése van mindnek.
Minden fűszer mágikus. Minden egyes fűszernek megvan a saját varázslatos meséje. Mesélnek nekem. Én pedig odavagyok értük. Kivéve a kurkumát. És a szárított rozmaringot. Nekem túlságosan erőszakosak. Egyelőre képtelen vagyok szeretni őket. Az ánizzsal nem tudok mit kezdeni, pökhendiséget áraszt. Értelmezhetetlen számomra, nem értem a felhajtást sem körülötte. És most bevallom végre azt is, hogy a bazsalikomot sem szeretem különösebben. A frisset sem. Ha csak nem zamatos, buja szamócával keveredik össze, mert a szamóca földöntúli ízét megtolja a háttérből. Áttetszően, sejtelmesen.
Amikor viszont eszembe jut a petrezselyem, a kapor, a kakukkfű, az oregánó, a majoránna, a tárkony, a csombor, a lestyán, egy teljes szimfónia indul el bennem. És én vagyok a karmester. Sokszor szórakoztatom magam azzal, kiről mit mutat meg az, hogy milyen fűszereket szeret. Azzal szoktam játszani, hogy elképzelem, ki melyik fűszer lehet. Figyelem az embereket és megízesítem őket a szerintem hozzájuk illő fűszerekkel. Van ennek az egésznek egy végtelen bája, izgalmas játék kitalálni, kihez mi passzol. Minden fűszernek más a rezgése, mást indít el bennem és mást hoz ki belőlem.
A vibráló, buja kapor a fűszerek madame-ja: elegancia, tartás, rafinéria. Tekintélyes és megosztó. Nagyívű illata betölti a teret, épp mint a Madame a saját birodalmát. És akkor innen indulunk, ezt kell megugrania a többieknek. Gyerekkoromban leginkább a nagymamám nyári töklevesében és a kovászos uborkában találkoztam vele. Aztán ahogy tágult az univerzumom, úgy nyíltak a távlatok, őrült ötletek keltek életre, varázslatos kísérletezés indult el.
És akkor itt van a kakukkfű. Az igazából szerelem, mindig is az volt. A királynő, aki, ha kell virágzik és kiterjed, ha kell, háttérbe húzódik és onnan támogat. Lágyan, selymesen körülölel és megbabonáz. Nem tudok betelni vele. Amikor beérik a málna, az érzéki szemek követelik a kakukkfüvet. Minden szem sikít azért, hogy koronát kapjon. Pár éve málnafagyit csináltam. Mézédes, gurulós málnát vettem egy nógrádi varázslótól, életem málnája volt. Nem tudom, mit suttog a nővényeinek, de ha málna lennék, nála szeretnék teremni. Egyébként is van valami mágia a Mátra földjében, amitől elképesztő ízek érnek be a málnaszemekben. Nem véletlenül kapcsolódom minden sejtemmel ahhoz a csodához, ami ott van.
Mágia zöldbe zárva
A fűszereknek varázsereje van. Elszakadtunk már ettől a világtól, régen viszont pontosan tudták, milyen mágia van a fűszerekbe zárva. Nőként ezt ösztönösen érzem én is, és bár megpróbáltam letagadni, távol tartani magamtól, olyan elemi erővel tör magának utat ez a tudás, amit már nem lehet lakat alatt tartani. Megadtam magam, elengedtem az ellenállást, nem harcolok tovább ellene, ha vele együtt lüktethetek, inkább ezt választom.
A kapor, amiről úgy írtam, hogy a fűszerek Madame-ja, a szerelmi, érzéki varázslatok nagy mestere. De a védelmezésben is jó társ. Ugye, hogy nem véletlenül mondtam róla, hogy épp olyan, mint a régi idők Madame-jai: a háttérből mozgatják a szálakat, miközben óvják az övéiket. Szeretem tudni, hogy ez bennem is itt van, él, lobog.
Ugyan a bazsalikomot nem különösebben kedvelem, mégis érdemes szót ejteni róla: a jóléthez, gazdagsághoz vezető varázslatokban használták a régi emberek. Itt azért elgondolkoztam, milyen is a viszonyom a jóléttel és a gazdagsággal, most, hogy bevallottam magamnak, nem igazán szeretem a bazsalikomot…
A friss bazsalikomlevélnek egyébként olyan mágikus erőt is tulajdonítottak, ami megszüntetheti a feszültséget két ember között, Szóval kedveseim, ha valakivel feszkóban vagytok, csak rágjatok el néhány bazsalikomot és csiribí-csiribá, huss harag.
Napestig tudnék áradozni a fűszerekről, és a citromhéjról még nem is beszéltem, ami nekem az alfája és az omegája mindennek. Azt hiszem, össze is gyűjtöm egy helyre, melyik fűszer mit tud.
Te melyik fűszer vagy?
Játszunk egyet. Csukd be a szemed. Vegyél néhány mély lélegzetet, fújd ki a lerakódott felesleget és érezd, ahogyan az érzékelésed tisztul, kinyílik. Mi az az első fűszer, aminek az ízét megérzed a lelkedben? És mit főznél vele? És melyik fűszer is vagy te valójában?
Én legutóbb egy zöldfűszeres pirított laskagombás bulgurt csináltam, a mágikus kaporral, a királynői kakukkfűvel és zsivány petrezselyemmel.
