9. Termodimanika

Üvegbe zárt forradalom.

Varázslat a kupak alatt

Koviubi. Így egyben…

„Egy zárt rendszer belső energiájának változása egyenlő a rendszerrel közölt hő és a rendszeren végzett munka összegével,…” Wikipedia

Még pontosabban: „Izolált rendszer teljes energiája állandó, nem izolált rendszer teljes energiájának növekedése egyenlő a kívülről a rendszerhez vezetett energiák (pl hő) és munkák összegével.” Wikipedia

Ez a koviubi. Vagyis ami az üvegben zajlik onnantól, hogy bekerül minden a rendszerbe. Az izolált rendszer a lefedett befőttes üveg, a rendszerhez vezetett hő a forró víz és a napfény, a munka pedig én vagyok, amikor előkészítek mindent ehhez. Én így látom. A fizikában járatosak, hova tovább a fizikusok, nyilváb fogják a fejüket, sebaj, ez a dolguk.

Valami ilyesmi zajlik az életben is: mi magunk vagyunk az izolált vagy nem izolált rendszer, amiben jönnek, mennek az energiák, ezeket így vagy úgy felhasználjuk, átalakítjuk, vagy elpocsékoljuk. Ettől még a folyamat lejátszódik, újra és újra. Ez visz előre minket, ettől vagyunk mozgásban. Van, hogy ez az irány épp hátrafelé van, de mindig mozgásban tart minket.

Megkésve. Vagy mindig éppen időben?

Az idei első kovászos uborka késve indult, lement már néhány forróbb nap. A 2022-es nyár első adagját sem én tettem el. A gondolat ugyan megszületett bennem, hogy itt az idő, aztán valami elterelte a figyelmemet. Egy pillangó, egy virág, egy szép bárányfelhő, hello adhd… Mindenesetre ami késik, az nyilván később is érkezik, ez meg egy teljesen egyértelmű következmény.

Az uborka viszont végre készül, az illata már most pompás, holnapra meg is lesz. Bazi meleg lesz jövő héten. B.A.Z.I. M.E.L.E.G. Most kell bekészíteni a kovászos uborka krémlevest, jó sokat, hogy mozdulni se nagyon kelljen, főzni pláne nem. Itt is kattintható.

Néha úgy érzem, semerre sem haladok semmivel. Ami persze nem igaz, mert semmi sem mozdulatlan, csak a hülyeség. Mégis van, hogy annyira lassúnak tűnik minden, vagy ami még inspirálóbb: egyenesen álló pocsolyának. És ez sem igaz, hiszen a pocsolya is mozog, zápor után keletkezik, aztán elpárolog, a következő esővel pedig újjászületik, teljesen máshol, más formában. Szóval nincs olyan, hogy mozdulatlan, csak a sok marhaság van a fejünkben.

És a csavar a kovászolásban: a nyári káposzta. Ugyanúgy készítem, mint a kovászos uborkát. Annyiban más, hogy a kapor mellé friss csombort is teszek az üvegbe. Kicsit kevesebb só kerül a forró vízhez, és arra figyelek, hogy ahogyan az uborka, a káposzta is még roppanós maradjon. A jéghideg irsais fröccs mellett 😉 az egyik legjobb nyári étel fő hozzávalója, napokig tudom enni.

Ímhol a recept.

Nyári káposzta húsgombóccal

Óriási adag, sok emberre.

Így csináltam:

1.A gyalult káposztából kovászos káposztát csináltam, pontosan úgy, ahogyan a koviubit készítem.

2.A nyári káposztát kiszedtem az üvegből és átszűrtem a levét, amit megtartottam a benne lévőfokhagymákkal együtt. A káposzta egyik felét egy nagy cserépedénybe aljába tettem.

3.A húsgombóchoz mindent alaposan összegyúrtam. A kenyérdarabot vízbe áztattam, majd amikor már jól megszívta magát vízzel, alaposan kicsavartam és azt is a húshoz adtam. Tisztességesen eldolgoztam a húsmasszában.  Nagyobb tojásnyi gombócokat formáztam belőle, majd a cserépedénybe tettem mindet a káposztára. Rászórtam a maradék káposztát és felöntöttem annyi káposztalével, ami bő 1 ujjnyira ellepte. Ha túl sósnak, savanykásnak érzitek a káposzta levét, egy részét helyettesíthetitek vízzel.

4.Hideg sütőbe tettem és 180 – 200 fokon összefőztem, amíg a húsgombócok is mind megfőttek. Nagyjából 1 óra alatt elkészült. A tejfölt elkevertem egy kevés forró káposztalével, majd az egészet visszaöntöttem az edénybe és jól elkevertem.

Kevés extra tejföllel és friss kenyérrel a legjobb.