Margitkáról vagy jót, vagy semmit
Margitkával régi kapcsolat a miénk. Azt hiszem valamikor a 20-as éveim elején ismerkedtünk össze, amikor dolgozni kezdtem, mégis azt éreztem, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Margitka összeszedett, mosolygós, kedves, és kimért. Aládolgozik másoknak, akár a saját kárára is. Jól nevelt és még csak véletlenül sem veszíti el a fókuszt arról, amit mások láthatnak belőle. Margitkát a rendezettség mozgatja, a világ róla alkotott véleménye, mintha a világot érdekelné egyáltalán bármi is, nem hogy Margitka. Margitka mégis ennek él. Olyan mélyen beleivódott már a sejtjeibe a megfelelés és a látszat, hogy nincs átjárás más rétegekbe. Nemzedékeken átfutó öröksége ez, amit tisztelettel és alázattal ápol, nehogy cserbenhagyja az őseit. Az ősök meg csak fogják a fejüket, hogy mit a nyavalyát csinál ez a lány.
Margitka és én szoros kapcsolatban élünk egymással, immáron 20 éve. Ő mindig szolgálatban van, egy percre sem lankad a figyelme. Olyan, mint egy őrző-védő kutya, aki ha bajt szimatol, csaholni kezd, még a kerítésnek is nekiront, hogy igazán hatásos legyen a mutatvány. Margitka annyira eggyé vált a védelmezés és a látszat fontosságával, hogy sokszor akkor is jelez, amikor semmi nincs. Ügybuzgó, lelkiismeretes és fontoskodó.
Megszoksz, vagy megszöksz
Margitka és én egyszerre szeretjük és gyűlöljük egymást. Eddig, legalább is, így volt. Róla soha nem derülhet ki, mekkora őrületes tűz lobog benne(m), nem látszódhat a szenvedélye(m) és az a határtalan rajongás, amivel a világot magához (hozzám) tudja ölelni. Mert akkor megítélik majd, amit Margitka nem bírna el. Margitkának bele kell olvadnia másokba, ezzel semmit sem kockáztatva, hiszen ha ugyanúgy működik, mint mások, akkor nem látszik. És ha nem látszik, akkor biztonságban van.
De Margitka egy ideje már nem boldog. Nem érzi a biztonságot, amit az eddig feszesen tartott keretek, szerinte, adtak neki. Szűk lett a bőre, nincs benne sem levegő, sem tér.
Margitka nem kockáztat. Nem akarja tudni, hogyan kell. Nem akarja tudni azt, hogy szabad. És bár nehézzé vált minden porcikája, mint egy zsák összeaszott krumpli a szezon végére, még szorosabbra húzza a szíjat, amikor úgy érzi, valami változni akar. És amikor már levegőt sem kap a szorításban, Margitka végre felsikít, hogy elég.
Ez volt az a pont, amikor Margitka és én megláttuk végre egymást. Együtt élünk, amióta csak felsírtam a szülőszobán, mégsem ismerjük egymást. Szükséges rossz volt ő nekem, aki segít jó kislánynak maradnom, hogy ne zavarjak senkit. Margitka segítségével és állhatatos munkájával tudtam a szekrényben tartani azt a lüktető szenvedélyt, zabolázatlan és áramló létezést, amivel megérkeztem ide. Óriási erőforrásokat mozgatott meg, hogy teljesítse a feladatát. 7×24 órában standby üzemmódban állt ugrásra készen, hogy szolgáljon. De Margitka elfáradt ebben a viszonzatlan munkakapcsolatban. Kihasználtam őt, ő pedig nem szólt, hiszen akkor (f)eltűnne.
Most barátkozunk. Nem szökünk el egymás elől, és nem haragszunk már egymásra. Az első lépést megtettük. Megegyeztünk, hogy nem használjuk tovább egymást. Szeretettel figyeljük a másikat, kíváncsian.
Ismerkedünk.
Előkészítés: 5 perc, elkészítés: 20 perc
Cukkinis tészta fürtös paradicsommal
20 dkg capunti (borsóhéj) tészta vagy spagetti
1 kisebb sárga cukkini kisebb kockákra vágva
1 kisebb zöld cukkini kisebb kockákra vágva
5-6 szem koktél paradicsom (vegyesen sárga, piros) nagyobb darabokra vágva
2-3 szál újhagyma
3 ek. olívaolaj
1 gerezd fokhagyma
1/2 kezeletlen citrom reszelt héja
só, frissen tekert bors ízlés szerint
1 tk. friss kakukkfű aprítva
2 ek. friss petrezselyem aprítva
1 kis marék rukkola
1-2 ek. parmezán reszelve vagy friss kecskesajt morzsolva
Így csináltam:
1. Egy nagy vastag fenekű, tapadásmentes serpenyőt hevíteni kezdtem. Olívaolajat öntöttem bele. Aranybarnára sütöttem rajta a cukkini kockákat. Sóval, borssal ízesítettem. Amikor elkészült, tányérra szedtem.
2. Vékonyan felkarikáztam az újhagymákat. Ugyanebben a serpenyőben, közepes erősségen, 2 ek. olívaolajon megdinszteltem a hagymát és a fokhagymát. Hozzáadtam a paradicsomot, elkevertem és hagytam kb. 10 percig rotyogni, amíg sűrű, krémes szaft keletkezett.
3. Közben megfőztem a tésztát: vizet forraltam, sóztam, és amikor felforrt, beletettem a tésztát. Fogkeményre főztem, leszűrtem. A főzővízből kb. fél decilitert félretettem.
4. A nagy serpenyőben a hagymás, paradicsomos keverékhez adtam a cukkinit, még 1-2 percig együtt főztem. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a reszelt citromhéjat is. Belekevertem a tésztát és a félretett főzővizet is. Friss kakukkfűvel, petrezselyemmel fűszereztem. Összekevertem.
5. Tálaláskor megszúrtam kevés morzsolt friss kecskesajttal és még egy kevés kakukkfűvel.
